Hogyan viselkedjünk a dolmányos varjakkal?
2023.06.21.
Lepkehíradó – Repülés!
2023.07.21.
A 18/19. század fordulója körül vagy fél évszázadon át dúlt egy igen komoly „földtudományos háborúság” a vulkanisták (plutonisták) és a neptunisták között. A két tábor hívei közül a neptunisták ugyan nem tagadhatták a tűzhányók létezését, de a vulkanizmust elszigetelt jelenségnek tartották, és leginkább a föld alatti széntelepek égéséből származtatták. Ennek megfelelően lényegében valamennyi kőzetről úgy gondolták, hogy a tengerekben keletkezett. Így üledékes eredetűnek tartották a bazaltot is, a freibergi Bányászati Akadémia tekintélyes professzora, Abraham Gottlob Werner véleménye alapján. Werner egy németországi lelőhelyről (Scheibenberg) a vízszintesen rétegzett agyagra, homokra és homokkőre látszólag folyamatos átmenettel rátelepülő bazaltot írt le, amiből a kőzet üledékes eredetére következtetett.
A Scheibenberg bazaltoszlopai. (Forrás: Wikipedia, Kora27 képe)
A történelmi Magyarország és Erdély – számos vulkáni eredetű hegysége révén – a hosszú évtizedekig zajló vulkanista–neptunista tudományos háborúság népszerű hadszíntere volt. Munkatársunk, Papp Gábor legújabb tanulmányának második fele a földtudományokkal is foglalkozó régi magyarországi természetbúvároknak a vulkanista–neptunista vitában elfoglalt álláspontját mutatja be. A több korábbi résztanulmány adatait csokorba gyűjtő és kiegészítő cikk a Wernert megelőző időszakból Ignaz von Born, majd a legtüzesebb magyarországi vulkanista, Johann Ehrenrech von Fichtel, a vulkanistából neptunistává lett Mathias Sennowitz, a meggyőződéses neptunista Bredetzky Sámuel, végül az éles szemű megfigyelőként egyik tábor irányában sem elköteleződő Kitaibel Pál ez irányú állásfoglalásait ismerteti.
A vulkanista Fichtel természetesen a neptunistákkal ellentétben a bazaltot – helyesen – vulkáni kőzetnek tartotta, amit ékesen bizonyít egyik könyve címlapi ábrája, melyen Vulcanus isten kovácsolja üllőjén a bazaltoszlopokat. (Forrás: Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen)
Werner nevéhez fűződik a leíró ásványtan „objektív” – mérhető, azaz számszerű fizikai, kémiai és kristálytani adatokon alapuló – korszaka előtti „szubjektív” – érzékszervi, illetve minőségi jellegű fizikai-kémiai észleléseken nyugvó – időszakának csúcsteljesítménye, az ásványoknak e „szubjektív adatok” alapján végrehajtott leírásának rendszere. A – Werner szavaival élve – „külső ismertető jegyeken” alapuló jellemzés igazi német precizitással kidolgozott rendszerét (1774) egyébként a világon először magyarra fordították le (Benkő Ferenc erdélyi református pap, az első magyar nyelvű ásványtankönyv későbbi szerzője 1784-ben). Werner rendszertana ugyan nem hozott alapvető újdonságot elődeiéhez (Bergman, Cronstedt) képest, viszont – általában Werner tanítványai – haláláig, 1817-ig rendszeresen új és új kiadásokban tették közzé, a werneri „objektív szubjektivitás” szemüvegén át leírt új ásványokkal kiegészítve. Máig – és alighanem mindörökké – velünk élő öröksége az egyszerű -it végű ásványnevek bevezetése a hosszadalmas latin (vagy nemzeti nyelvű) nevek vagy a bányászoktól átvett elnevezések helyett. Ez a werneri újítás az ásványtanon kívül a mesterséges anyagok elnevezésénél is elterjedt, gondoljunk csak a bakelit, dinamit, keramit nevére. Papp Gábor cikkének első fele Werner munkásságának magyarországi és erdélyi fogadtatását és hatását ismerteti a leíró ásványtan, a rendszertan és a nevezéktan területén.
Pluto, Jupiter és Neptun megosztoznak a világon. Giulio Bonasone (1531–1576) metszete. (Forrás: MET)
A vulkanisták ezzel szemben helyesen állapították meg a ma is vulkáni képződményként besorolt kőzet legtöbbjének eredetét, és azt, hogy a tűzhányókon keresztül a Föld belső hője által megolvasztott anyag jut a felszínre. E belső hő eredetére persze még nem tudtak megfelelő magyarázatot adni. A plutonizmus vezéralakja a skót James Hutton volt, aki a gránit magmás eredetét is felismerte. A mélységi magmás kőzeteket egyébként még az olyan lelkes vulkanisták, mint a pozsonyi születésű Johann Ehrenrech von Fichtel is gyakorta üledékes kőzeteknek tartották.
Papp Gábor, az MTM Ásvány- és Kőzettárának vezetője, visszatérő szerzője a Gurka Dezső filozófia- és tudománytörténész, a szarvasi Gál Ferenc Főiskola tanára által szerkesztett művelődéstörténeti könyvsorozatnak. A Gondolat Kiadónál megjelenő kötetek a 18–19. századi filozófia, irodalom és a természettudományok kölcsönhatásait taglalják. A legújabb kötet – főként német nyelvű – tanulmányai a hírneves freibergi Bányászati Akadémia közép- és kelet-európai tudományos kisugárzását mutatja be ezen időszakban. A cikk e kötetbe illesztéséhez az szolgáltatta az apropót, hogy a neptunisták vezéralakja az intézmény professzora, a fentebb említett Abraham Gottlob Werner volt. Őt nemcsak a német geológia atyjaként tartják számon, de kisszámú publikációja, viszont nagyszámú tanítványa révén a földtan fejlődésére általában véve is nagy hatást gyakorolt. Az ásványtan tudománya is egyik kimagasló úttörőjeként tartja számon.
Werner „szép, és igen hasznos könyvetskéje”, a Von den äusserlichen Kennzeichen der Fossilien (1774) és ugyanez Benkő Ferenc magyarításában: A köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről (1784, címlap). (Forrás: Sophia Rare Books)
Papp Gábor: Fire and water – Vulcanists and Neptunists in Hungary (with a review of the impact of Werner on Hungarian mineralogy in general). – In: Gurka, D. (szerk.): Mineralogische Konnotationen im 18. und 19. Jahrhundert. Die Wirkungsgeschichte der Freiberger Bergakademie in Mittel- und Osteuropa. Gondolat Kiadó, Budapest, 135–172.
