A Magyar Természettudományi Múzeum évzáró karácsonyi ünnepségén adták át első alkalommal a „Pro Museo – A Magyar Természettudományi Múzeumért” díjat
2022.12.16.
Ősi, sötét mélységek lakói: mélytengeri porcoshalak kövületei a Mecsekből
2023.01.11.
Szerzők: Tóth Balázs, Katona Gergely és Bálint Zsolt, Lepkegyűjtemény
Akik szerint az éjjeli lepkék unalmas szürkés-barnás színűek, feltehetően nem erre a fajra gondoltak. Élénk, „neonzöld” alapszíne nem áll nagyon messze a láthatósági mellények árnyalatáról, amelyet csinosan kiegészít a szárnyak külső szegélyén futó rozsdabarna sáv, ill. az ugyanilyen színű szárnyrojt. A zöld és a barna szín találkozásánál pedig keskeny sárga csík vonul végig. Bár rokonai között aprónak számít, a példányok szépségükkel magukra vonták figyelmünket a Lepkegyűjteményben.
Feltűnő volta ellenére a homoki zöldaraszoló (Eucrostes indigenata) Kárpát-medencei viszonyairól alig tudunk valamit. Ezért a Lepkegyűjteményben őrzött példányok adatait katalógusba vettük, és összehasonlítottuk a hozzáférhető irodalmi forrásokkal. Számos érdekességre bukkantunk, melyeket itt szeretnénk magyar nyelven közreadni.
A homoki zöldaraszoló Magyarországon védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke jelenleg 10 000.- Ft. Száraz és meleg élőhelyeket kedvelő faj, mely a Kárpát-medencében a homoki gyepekhez, a hungarikumként számon tartott „pusztához” kötődik. Elterjedésének északi határát a Kiskunságban éri el. A Kárpát-medencén kívül a Földközi-tenger partvidékének keskeny sávjában (Európában, a Közel-Keleten és Afrikában egyaránt), valamint a Mediterráneum nagyobb szigetein található, de a Balkán- és az Ibériai-félszigeten itt-ott a szárazföld belsejébe is behatol. Holomediterrán bennszülött fajról van szó, vagyis az egész Mediterráneumban elterjedt, de azon kívül szinte sehol sem fordul elő.
Rendszertani szempontból is különleges helyzetű, ugyanis a zöldaraszolófélék alcsaládján (Geometrinae) belül olyan rokonsági körbe (Comostolini) tartozik, melynek összes többi faja trópusi-szubtrópusi elterjedésű. Tehát azt is kijelenthetjük, hogy a homoki zöldaraszoló a trópusok hallatlan fajgazdagságát idézi meg.
A Lepkegyűjteményben őrzött egyik régi példányt Pável János (1842–1901), a gyűjtemény akkori kurátora, 1895 júliusában gyűjtötte Grebenácon, a delibláti homokpusztán, mely ma Szerbiában található. A szakirodalom szerint ez az első Kárpát-medencei adat. Ezért meglepetésként ért minket, amikor találtunk egy olyan egyedet is, amely Frivaldszky Imre (1799–1870) gyűjteményéből származik, és cédulája szerint lelőhelye „Hungaria”. A lepkét ugyanis legkésőbb 1864-ben foghatták. Lelőhelycédulája viszont későbbi: az 1950-es években kapta. Megmaradt viszont a példány eredeti cédulája, rajta azzal a katalógusszámmal, amely alapján Frivaldszky Imre lepkegyűjteményének eredeti jegyzékéből visszakereshető a faj. A katalógus szerint a fajból ez az egyetlen példányt tartalmazta a gyűjtemény, melynek lelőhelye „Gall. m.” (= Gallia meridionalis), azaz Dél-Franciaország! Vagyis utólag hibás cédulázás történt, amit kurátori kötelességünk javítani egy újabb cédula hozzáadásával (eltávolítani még a hibás cédulát sem szabad; tudománytörténeti értéke ennek is van)!
Hiába van meg 1895 óta a grebenáci példány a Lepkegyűjteményben, és hiába közölte Abafi-Aigner Lajos (1840–1909), a múzeum másik akkori munkatársa az adatot többször is a millennium és a századforduló táján, mégis úgy tűnik, a lepkészek nemzetközi közössége megfeledkezett róla. Az adat hiányzik a „The Geometrid Moths of Europe” [= Európa araszolólepkéi] szakkönyvsorozat vonatkozó, 2001-ben megjelent első kötetéből, amely az európai araszolófélék legteljesebb és legpontosabb áttekintését adja a mai napig. (A kötet borítóján amúgy a szóban forgó faj fényképe látható.) A következő évben megjelent Szerbia araszolóinak katalógusa [Tomić D., Zečević M., Mihajlović Lj. & Glavendekić M. 2002: Fauna zemljomerki (Lepidoptera, Geometridae) Srbije. – Zbornik radova o fauni Srbije, SANU, Odeljenje hemijskih i bioloških nauka 6: 73–164], minden fajnál felsorolva az országból ismert elterjedési adatokat – de Grebenác (vagy az ország északi része) nincs megemlítve ennél a fajnál.
A homoki zöldaraszolónak nem ez az egyetlen ismert előfordulása Grebenácról. A fajt 1912-ben ismét megtalálták, ezúttal Karl Predota bécsi lepkész gyűjtötte, aki a híres bankárcsalád tagjának, Nathaniel Charles Rothschildnak megbízásából járta az országot. Ezek a példányok Rothschild gyűjteményébe kerültek, amely a londoni Natural History Museum tulajdonába jutott.
A fajnak összesen 39 olyan példányát őrizzük, amelyek a Kárpát-medencéből származnak. Ezeket (a grebenáci után) 1901 és 1974 között gyűjtötték, mindet a Kiskunságban, de eléggé egyenlőtlen időbeli eloszlással: vannak olyan évtizedek, amikor egyáltalán nem találták, vagy csak egy-egy példányát észlelték. Néha előkerült a homokpusztáktól igen különböző élőhelyekről is. A rendszertelen felbukkanás és a kóborlásra való hajlandóság felveti annak lehetőségét, hogy a Kárpát-medencében nem folyamatos a jelenléte, hanem a mediterrán elterjedési területről érkeznek hozzánk példányok időről időre, és ezek leszármazottai alkotnak ideiglenesen megmaradó állományokat. Figyelemre méltó (és egyben szomorú), hogy a lepkét közel fél évszázada senki sem fogta hazánkban! Pedig más fajjal nem téveszthető össze, és bizonyosan feltűnne, ha megpihenne a megvilágított lepedőn, vagy ha a fénycsapdák anyagába kerülne.
Ha valaki mégis szeretne élő egyedet látni, akkor hozzánk legközelebb Horvátország tengerparti vidékén teheti ezt meg. Bulgáriában és Görögországban is megtalálható, de a görög szigetvilág tagjai közül csak Krétáról volt ismert – eddig. Ugyanis a gyűjteményben találtunk egy példányt, amelyet Rodoszon gyűjtöttek: ez eddig valóban ismeretlen előfordulási adat volt, amelyet korábban sehol sem közöltek.
Végezetül szeretnénk összefoglalni, milyen üzenetekkel szolgálnak a homoki zöldaraszoló gyűjteményben őrzött példányai és a vonatkozó szakirodalmi források:
A homoki zöldaraszoló a Mediterráneum bennszülött faja, melynek legészakibb ismert előfordulásai Magyarországon, a Kiskunságban vannak.
Homokpusztáink látványos, értékes, védett faja, melyet a Kárpát-medencében először 1895-ben, utoljára 1974-ben észleltek. Az első megfigyelés a delibláti pusztában (ma Szerbia) történt, azonban a külföldi lepkészek megfeledkeztek erről az adatról.
Hazánkban tehát lassan fél évszázada senki sem gyűjtötte. Elképzelhető azonban, hogy állandó populációi nem is honosak nálunk, hanem kóborló példányokkal és azok utódaival lehet találkozni bizonyos időszakokban.
A Földközi-tenger partvidékén stabil állományai élnek, de még azok sem ismertek kielégítően: a Rodosz szigetén gyűjtött példányunk új elterjedési adatot képvisel.
A jelen írás alapjául szolgáló szakcikk angol nyelven a Folia entomologica hungarica c. folyóiratban olvasható: https://folia.nhmus.hu/sites/default/files/nhmusfiles/2022/9_Toth_etal_Folia2022.pdf
