A világviszonylatban is kiemelkedő értékű gyűjteményegyüttest természetes módon, azaz emberi beavatkozás nélkül létrejött múmiák alkotják. A 265 mumifikálódott egyént egy szerencsés véletlen folytán 1994-ben fedezték fel Vácott, a Fehérek templomaként ismert katolikus templom felújítási munkálatai közben egy rég elfeledett kriptában. Az elhunytak díszesen festett koporsóikban feküdtek, ezekre több esetben a nevük mellé egyéb személyes adataikat is felírták. A később mumifikálódott elhaltak között több egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő is volt. Itt nyugodott például az 54 győzelmet arató csodaló, Kincsem tenyésztőjének, Blaskovich Ernőnek a dédapja és egy lengyel származású bárónő is, aki apácaként élte életét Vácott.
A feltárást a múzeum szakmailag és anyagilag is támogatta. A leletegyüttes hamarosan bekerült az embertani gyűjtemények közé, ahol a feldolgozás során derült fény arra, hogy ez Európában a második, a világon a hetedik legnagyobb természetes módon – azaz emberi beavatkozás nélkül – mumifikálódott testekből álló gyűjtemény. Érdekesség még, hogy többek között a váci múmiák ihlették Leslie L. Lawrence (Lőrinc L. László) Múmiavadászok című kétkötetes kalandregényét is.
