Út az örökkévalóságba – Az egyiptomi múmiák titkai

Preparing for eternity – The secrets of the Egyptian mummies

Az egyiptomi múmiakutatás eredményeiről 2022. május 17-től augusztus 22-ig tekinthető meg az Út az örökkévalóságba – az egyiptomi múmiák titkai című kamara kiállításunk.

A kiállítás a 2016-ban indult, egyiptomi múmiákkal foglalkozó projekt eredményeit és vizsgálati módszereit mutatja be a nagyközönség számára.

A projekt gazdája a Magyar Természettudományi Múzeum, a multidiszciplináris vizsgálatok a Magyar Természettudományi Múzeumban, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és az ELTE Török Aurél Gyűjteményében fellelhető, ókori egyiptomi, mumifikált emberi maradványokat érintették.

A kutatás során alkalmazott módszerek között a klasszikus antropológiai vizsgálatok mellett szerves és szervetlen kémiai elemzések és orvosi képalkotó eljárások egyaránt szerepeltek. A projektben résztvevő kutatók kiemelt fontosságúnak tekintik a non-invazív, azaz roncsoslásmentes kutatási eljárások keresését és alkalmazását. Ezért amennyire csak lehetséges, törekedtek a lehető legkisebb mintamennyiséget igénylő vizsgálati eljárások alkalmazására. A mumifikált maradványokból ennek megfelelően csupán néhány gramm csont, lágyszöveti és néhány milliméter textil szövet (bandázs) mintavétel történt.

A projekt első fázisában a történeti embertan módszereivel megállapították a halottak nemét, életkorát, majd ezt követően patológiai elváltozásokat kerestek. A csontokon található kóros elváltozásokat azonosították, különös figyelmet fordítva a testet ért traumákra és az esetleges fertőző betegségek nyomaira.

A szénizótópos kormeghatározásokkal behatárolták a múmiák korát . Az eredmények alapján meglepően összetett képet kaptak. A múmiák többsége a Ptolemaiosz–korszakban készült egy kivétellel, amelyik az Újbirodalom korából való. A kutatott maradványok tehát több mint kétezer-ötszáz, ill. háromezer évesek. Sikerült néhány különleges esetet is azonosítani, amikor az derült ki, hogy a leletek kora középkoriak, azaz nagy valószínűséggel nem ókori eredetűek.

A CT-vel, azaz komputertomográfiával elvégzett vizsgálatok segítségével a mumifikáló anyaggal és a bandázstextillel fedett csontok patológiailag is vizsgálhatóvá váltak. A módszer előnye, hogy a csontmaradványok több irányból és szeletekben elemezhetők, sőt 3D képi modell is készíthető a csontozatról és múmiákról is. A mumifikáláskor alkalmazott anyagok szervesanyag analízise is megtörtént,, az adatok kiértékelése után a felhasznált anyagok, ill. a temetés körülményeit tudják pontosítani a kutatók.

A jövőt illetően a testeket borító bandázsszöveteken felfedezett pollen maradványok segítségével lehetőség nyílik a temetkezés pontos időpontjának (évszak) és a múmiák valószínű földrajzi lelőhelyének is a beazonosítására.

A tárlat alkalmat ad arra, hogy az ókori kultúra bemutatása mellett figyelmet fordítsunk a 18-19. század folyamán Európában megjelenő Egyiptomot övező rajongásnak is.