jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus)

Tisztásokon, erdőszéleken és üdébb gyepekben a nyár folyamán gyakran hallhatunk folyamatos, ütemesen hangosodó zsezsgést: ez a jajgató rétisáska hímjeinek ciripelése. A hangot úgy keltik, hogy az ugrólábak combjait a szárnyakhoz dörzsölik, miközben azok nyugalmi helyzetben,  háztetőszerűen összehajtva vannak a test fölött. A combok belső oldalán apró kitin kiemelkedések sorakoznak, amelyeket ciripelő csapoknak nevezünk. Amikor a comb a szárnyhoz dörzsölődik, a csapok végigpattognak a fedőszárny egyik kiemelkedő erén, és zörejszerű hang keletkezik. A hang frekvenciája széles tartományt fog át. Ciripelés közben a két láb némi fáziskéséssel, de nagyjából szinkronban mozog.

Barna színváltozatú hím (fotó: Hartmann Johanna, Pribéli Levente, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A jajgató rétisáska a legnagyobb és az egyik leggyakoribb faj hazánkban a nemzetségén belül. Térde fekete, szárnya széles, alakja és erezete jól elkülöníti a rokonaitól. A szárny közepe mögött mindig jól felismerhető a fehér szárnyjegy. A testszín zöld, barna és szürkés is lehet. Az érett hímek potroha és az ugróláb lábszára élénk narancsszínben pompázik, amivel a legszebb hazai sáskák közé tartoznak.


Zöld színváltozatú hím (fotó: Bauer Bea, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Szöveg: Puskás Gellért