Kockás piton

Kockás piton (Malayopython reticulatus)

A kockás pitont Xántus János magyar természettudós és utazó, gyűjtötte Borneó szigetén 1870–71-ben, majd a bőrét a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozta. Csak 1935-ben készített belőle életszerű testhelyzetben megformált (montírozott) preparátumot a múzeum kiváló preparátora, Őry Sándor.

A kockás piton preparátumot a Természetbúvár-terem elött lehet megtekinteni.

A példány „túlélte” a világháborút és az 1956-os múzeumi tűzvészt, de igencsak megrongálódott a viszontagságos évtizedek alatt. Végül készítése után 60 évvel, Zilahy Ferenc preparátor szakértelmének és négy havi megfeszített munkájának köszönhetően az 1996-ban nyíló állandó kiállításban már régi pompájában, felújítva várta a látogatókat.

A kockás piton a Föld legnagyobb testű kígyófaja: 6,5 méteresre is megnőhet, és 75 kilogrammot is nyomhat. Délkelet- és Dél-Ázsia erdeiben és a környező réteken fordul elő. Ügyesen úszik. Ragadozó állat, akár a saját testméretének egyharmadával és a saját testtömegével megegyező állatot is képes lenyelni. Ritkán emberre is támad. A kockás piton tojásokkal szaporodik. A nőstény 15–80 tojást rak, amelyekből nagyjából három hónap múlva kelnek ki a kb. 60 centiméteres kis kígyók.

Szerző: Vörös Judit (Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény)