A sziklai illatosmoha igaz története

A sziklai illatosmohát 1978-ban találták meg először Magyarországon, a Bükkben, Ómassánál. A példányt külföldi kollégák azonosították egy konferenciakirándulás során, és sajnos nem a mi gyűjteményünkbe került, új egyedet pedig egy jó ideig nem találtunk. Minket azonban nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet vele, ezért újra meg újra kerestük a Bükkben, sikertelenül. Mígnem 27 év után újra rátaláltunk.

2005-ben nem messze Ómassától, Lillafürednél a Szinva-völgyben felmásztunk egy sziklás oldalon. Egy másik ritka mohát kerestünk, amikor hirtelen vihar kerekedett, menekülőre fogtuk, és lecsúsztunk egy meredélyen. A görgeteg alján belehuppantunk valamibe.

A faj egyik élőhelye a Bükkben egy görgeteges lejtő

Rögtön mintát vettünk, a telepből keresztmetszetet készítettünk, és mikroszkópos vizsgálattal megállapítottuk, hogy a sziklai illatosmoha gyepjét szedtük fel. Egy évvel később a közelben újabb helyen is megtaláltuk.

sziklai illatosmoha

A sziklai illatosmoha  egy telepes májmoha

 

Néhány évvel ezelőtt telepes májmoha példányokat hozott egy kollégánk a Vértes és Bakony északi kitettségű sziklái alól. Ezekről is kiderült, hogy sziklai illatosmohák. Így Magyarországon már 11 jelenlegi lelőhelyét ismerjük. Hogy lehet, hogy korábban nem került elő ezekről a helyekről?

sziklai illatosmoha elterjedése

A sziklai illatosmoha populációi hazánkban (○ 1970 előtti adat, ● jelenlegi adat)

A sziklai illatosmoha gyakran más telepes májmohákkal él együtt a vértesi és bakonyi lelőhelyein, például a félgömbös májmohával (Reboulia hemisphaerica), a négyszögletes májmohával (Pressia quadrata) vagy a sallangosszélű májmohával (Athalamia hyalina). A Mohagyűjteményben csaknem 100 másik májmoha példányát ellenőriztük, és végül sikerrel jártunk. Boros Ádám, korábbi neves mohakutatónk egyik 1932-ben gyűjtött félgömbös máj-moha példányában megtaláltuk a sziklai illatosmohát is.

Boros Ádám példányának felirata Ilatos májmoha telepei

Illatos májmoha telepei, és félgömbös májmoha (a kép jobb szélén)

Tehát a sziklai illatosmoha több mint 80 éve él a vértesi Fáni-völgyben, csak elkerülte a korábbi kutatók figyelmét.
Ezen a példán is láthatjuk, milyen fontosak a múzeumban elhelyezett gyűjteményi példányok, milyen jól használhatók kérdéseink megválaszolására.
A jelenlegi terepmunka, gyűjtés és a korábbi herbáriumi példányok vizsgálata kiegészítik egymást, és csak így adhatunk helytálló természetvédelmi értékelést egy fajról, hogy végül elérjük, hogy még sokáig megtalálható legyen a sziklai illatosmoha hazánkban.

Mohavizsgálat meredek sziklás lejtőn

 

Írta: Papp Beáta

Szerkesztette: Jókuthy Emese, Simó Szabolcs


A sziklai illatosmoha (Mannia triandra) telepes májmoha. Ellentétben közeli rokonával, a közönséges illatosmohával, amelyről ez a nemzetség a nevét kapta, a sziklai májmoha nem illatos. Telepágai 2–3 mm szélesek, 0,5–1 cm hosszúak, kékeszöldek. A sziklai illatosmoha nőnemű ivarszervtartója gömb alakú, 3–4 rekeszre osztott és hosszú nyélen ül. Benne fejlődnek a spóratokok és a spórák. A faj telepei általában kora tavasszal, március-áprilisban jelennek meg. A telepeken néhány hét alatt megjelennek az ivarszervtartók, majd elkezdődik a spóraképzés. Később, a nyári szárazság beköszöntével a telepek szétesnek és elpusztulnak. A kedvezőtlen időszakot a növény spóra alakban vészeli át. A faj többnyire magashegyekben, például az Alpokban és a Kárpátokban fordul elő. Nálunk északi kitettségű, nagy mészkő vagy dolomit sziklafalak lábánál talajon, illetve sziklarepedésekben vagy sziklatörmelékes lejtőn, fák felszíni gyökerei közt felgyülemlett dolomit törmelékes talajon él.

Tobán-hegyi élőhely

A faj élőhelye a bakonyi Tobán-hegyen. Ez az élőhely igen sérülékeny; érzékeny a vadtaposásra, a körülötte lévő erdők kivágása megváltoztatja a hűvös mikroklímát

A sziklai illatosmoha hazánkban védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Szerepel az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelveinek fajlistáján, így természetvédelmi helyzetéről hatévente jelentést készítenek az Európai Uniónak. Ellenőrizzük a korábbi előfordulásait, és nyomon követjük a meglévő populációk állapotát, hiszen csak akkor tudjuk megvédeni, ha tudjuk hol él.