„Olyan itt kutatni, mintha a mennyországban lennék”

Interjú Levent Can (ejtsd: Levent Dzsan) török botanikussal, aki az Isztambuli Egyetemen írja doktori disszertációját, emellett kutatási asszisztensként is tevékenykedik a Namik Kemal Egyetemen, a görög határ melletti Rodostóban. Levent Can a neves német DAAD kutatói csereprogram keretében 2013 óta a német Carl Von Ossietzky Egyetemen, Oldenburgban is végez kutatásokat PHD munkájához.  A Magyar Természettudományi Múzeumba a német egyetemi városból érkezett felesége, Seda kíséretében.

Meséljen kicsit kutatási területéről, a sáfrányokról!

Feleségemmel a németországi Oldenburgból érkeztem Budapestre, azzal a céllal, hogy a Synthesys-program keretében tanulmányozzam a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának sáfrány példányait. A sáfrányok (latinul Crocus) vadon élő fajait kutatom, melyek a laikusok számára általában egzotikus fűszerekként ismeretesek. A sáfrányok Európában elsősorban a Balkánon és Törökország mediterrán vidékein honosak, ahol szélsőséges klimatikus viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk. A sáfrányok a mediterrán nyarat a hagymájukban felhalmozott keményítő felélésével vészelik át. PhD-dolgozatomban a sáfrányok ún. Flavi csoportját tanulmányozom. A csoport fajai tavasszal virágoznak, többnyire sárgás szirmokkal. Kutatásom során a sáfrányok rendszertanát, evolúcióbiológiai történetét és filogenetikai kapcsolatait tanulmányozom. Kutatásom legfontosabb kérdései az egyes fajok rokonsági viszonyainak feltárása, illetve a sáfrányfajok közös őseinek megtalálása. A felmerülő kérdésekre főként molekuláris biológiai módszerekkel keresem a válaszokat Németországban, a Carl Von Ossietzky Egyetem korszerű laboratóriumában.

Miért éppen a sáfrányokat választotta kutatási témájaként?

Az Isztambuli Egyetemen későbbi témavezetőm ajánlotta figyelmembe az ún. Flavi sáfrányokat, melyeket ő már évek óta kutatott. A sáfrányok kutatásában rengeteg a megválaszolatlan kérdés és tévhit rokonsági kapcsolataikat és kromoszómaszámukat illetően, PhD-kutatásom ennek megfelelően számos kihívást tartogat. Témaválasztásomban a sáfrányok földrajzi elterjedése is fontos szerepet játszott, hiszen a sáfrányok a Balkánon és Izraelen kívül főként Nyugat-Anatóliában, Törökországban honosak.

Crocus biflorus, Dél-Törökország (fotó: Levent Can)

Hogyan került kapcsolatba a magyar kutatókkal?

Egy éve nyílt meg a pályázati lehetőség a Synthesys programban, amelyben egy olyan múzeum volt az úti cél, ahol a Kárpátok területéről és a Balkánról jelentős gyűjteményt őriznek. Mivel tudtam, hogy Közép-Európában komoly hagyománya van a kelet- és délkelet-európai gyűjtéseknek és kutatásoknak, Budapest és Bécs tűnt a legkézenfekvőbb helyszínnek. Először a Bécsi Természettudományi Múzeumnak írtam. Izgatottan vártam a válaszra, ami hamarosan meg is érkezett. A lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott, amikor a bécsi kolléga válaszából kiderült, hogy sajnos nem őriznek sáfrányokat, mivel a gyűjtemény a második világháború alatt megsemmisült.  Ekkor javasolták, hogy keressem meg a Magyar Természettudományi Múzeumot. Nem is késlekedtem sokáig, felvettem a kapcsolatot a Növénytár munkatársával, dr. Barina Zoltánnal, akinek megnyugtató válaszából kiderült, a múzeumnak egyedülálló gyűjteménye van a Kárpátok és a Balkán térségéből. Miután megkaptam a jó hírt, azonnal benyújtottam jelentkezésemet a Synthesys programban, mely sikerrel járt. A Növénytár gyűjteményének gazdagsága valósággal lenyűgözött, az 1400 történelmi jelentőségű típuspéldány között olyan volt kutatnom, „mintha a mennyországban lennék”.

Mi volt a fő célja a Synthesys-projektnek?

Kutatásomhoz nagyon fontos tisztában lennem az általam vizsgált sáfrányfajok elterjedésével. A legalapvetőbb módja a nővények tanulmányozásának egy gyűjtemény meglátogatása, ahol különböző területekről származó fajok képviseltetik magukat. A sáfrányokra ez különösen igaz, hiszen terepi felderítésük a rövid virágzási periódusuk és a domborzati viszonyok miatt igen nehézkes. A Növénytár gyűjteményében 150 év anyagát halmozták fel a Balkán területéről, ami rendkívül jó alap az egyes fajok elterjedésének meghatározására. A filogenetikai kapcsolatok feltárásához nélkülözhetetlen a gyűjtemény tanulmányozása. Képzeljük el, hogy terepen találunk egy török fajt, lila csíkos virágzattal, míg a magyar gyűjteményben ugyanabból a fajból olyan példányt őriznek, melyen egyáltalán nincs lila mintázat. Gyűjteménylátogatás nélkül könnyen beleeshetnénk abba a hibába, hogy morfológiai különbségek alapján a terepen talált lila csíkos török sáfrányt új fajnak gondolnánk, noha az csak egy színesebb változat.

Crocus biflorus Dél-Törökországban. (Fotó: Levent Can)

Meg tudna nevezni egy híres kutatót a sáfrány gyűjteményből?

A gyűjtemény valójában nemzetközi, melyet több ország kutatója is gyarapított és gyarapít napjainkban is. Olyan híres kutató is tevékenykedett itt, mint az angol George Maw, akit 1886-os sáfrányokról írt monográfiája nyomán a sáfránykutatás atyjának tekintenek. A neves kutató körülbelül 150 esztendeje munkálkodott a gyűjteményben, típuspéldányokhoz fűzött megjegyzései ma is olvashatóak a gyűjtemény megsárgult céduláin. Ezeket a példányokat tanulmányozni felemelő érzés, olyan mintha értékes régészeti leleteket tartanék a kezemben.

Crocus balansae, Nyugat-Törökország, 1854. (Fotó: Levent Can)

Mi az úticélja gyűjtőexpedícióinak?

Főként Törökországban, Nyugat-Anatóliában gyűjtök. Minden évben ellátogatunk a Taurus-hegységbe, Dél-Anatóliába, témavezetőm vagy feleségem kíséretében. A hegység Mediterrán-tengerrel párhuzamos vonulatai változatos élővilágot rejtenek, a gazdag biodiverzitás miatt jó eséllyel lehet új fajokat találni a magas ormok között. 2014-ben rendhagyó módon Izraelbe indultam expedícióra a Golán-fennsíkhoz és a Galileai-tó közelébe, hogy az ott őshonos Crocus hyemalis egyedeit gyűjtsem. Jövőre a Balkánra szeretnék menni a Magyar Természettudományi Múzeumban megszerzett tudás birtokában. Készítek egy adatbázist, amely a kutatók nevét, a gyűjtött növény elnevezését és földrajzi elhelyezkedését tartalmazza.

A magyar kutatókkal együtt mennek?

Mindenképpen megkérdezem Barina Zoltánt, hogy szeretne-e csatlakozni csapatával. Remélem velünk tart majd legalább egy, sáfrányokkal vagy hagymás növényekkel foglalkozó munkatárs.

Meséljen legizgalmasabb expedícióiról!

Minden évben történik valami!. A legnagyobb nehézséget a hagymás növények gyűjtésében az jelenti, hogy jelenlétük csak virágzásuk alatt figyelhető meg. Mivel az év elején virágoznak, februárban és márciusban indulunk a keresésükre. El se tudják képzelni, milyen körülmények uralkodnak az év korai szakaszában a magashegységekben! Többnyire bérelt autóval vágunk neki a túrának. Sajnos minden évben történik valami baj az autókkal. 2014-ben egy négykerék-meghajtású terepjáróval indultunk a Taurus-hegység csúcsainak. Már javában a hegyoldalon kaptattunk, amikor az autó hirtelen megcsúszott a nedves terra rossa talajon, ami olyan csúszós volt, akár egy jégpálya. A terepjáró lassan csúszott le a meredek hegyoldalon, amíg annak kerekei meg nem akadtak egy kátyúban néhány méterre a szakadék szélétől. Szerencsére az autó jól fel volt szerelve, az elejét egy drótkötél segítségével sziklához rögzítettük, majd a motorizált csörlő segítségével sikerült kikecmeregnünk a gödörből. Az expedíció teljes kudarccal zárult, hiszen a mentéssel három-négy órát vesztettünk, ráadásul a növényt sem találtuk meg. A hegyekből csalódottan és frusztráltan ereszkedtünk le a közeli városba, ahol órákat töltöttünk az autó átvizsgálásával és mosásával. Túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte minden expedíción előfordul velünk hasonló baj, néhány nap elteltével aztán alig várjuk, hogy ismét a terepre mehessünk.

Melyik a kedvenc faja?

Múlt évben feleségemmel a Manisa városa mellett található híres Spil-hegyre mentünk kirándulni, Izmir közelébe. Több mint 1000 méter magasságba merészkedtünk abban a reményben, hogy találunk ritka sáfrányfajokat. Sajnos a természet erre esélyt sem adott nekünk, hiszen a lábnyomunkon kívül semmit sem láttunk a vastag hóban. Idén az időjárás sokkal kegyesebb volt, ezért úgy határoztunk, még egyszer megpróbáljuk. Legnagyobb meglepetésünkre sikerrel jártunk, hiszen megtaláltuk a keresett példányokat. A sáfrány sárga virágokkal, fonákján borvörös csíkokkal pompázott. Azt hiszem, megérte egy évet várni a felfedezésre.

Crocus olivieri subs. balansae, Levent Can kedvenc sáfrányfaja a Spil-hegyről. (Fotó: Levent Can)

Hogyan lehet megvédeni a sáfrányokat az erdőirtás és a mezőgazdaság jelentette veszélyektől?

A hagymás növények különösen veszélyeztetettek természetes élőhelyeiken. Törökországban például az orchideákat előszeretettel alkalmazzák a salep nevű forró ital elkészítéséhez. A falvakban a lakosság egyszerűen kihúzza a hagymákat a földből, majd megőrli azokat. Az őrleményt ezután fűszerekkel, például fahéjjal keverik el, majd felöntik forralt tejjel.  A falvak környékén sajnos többnyire ellenőrzés nélkül gyűjtenek, ami jelentősen ritkítja a hagymás növények populációit.

A városokban mi a helyzet?

Bár első hallásra kicsit meglepő lehet, olyan faj is létezik, amely Isztambulban endemikus, vagyis kizárólag a török metropoliszban fordul elő. A városnak 14 millió lakosa van, folyamatos növekedése pedig veszélybe sodorja az endemikus faj természetes élőhelyét. A sáfrányt eddig erdősáv védelmezte, a populáció egyetlen élettere azonban a közeljövőben a Boszporusz fölé tervezett harmadik híd építése miatt valószínűleg megszűnik. Sajnos tehetetlenek vagyunk, hiszen az óriási forgalmi dugók miatt valóban nagy szükség van az új hídra.

Mi lehet a megoldás ebben az esetben?

Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy botanikus kertben tovább neveljük a növényeket. Ha valami történne a természetes élőhellyel, abban az esetben a mintákkal és a genetikai állománnyal helyreállíthatnánk a károkat, legvégső esetben új helyszínre is telepíthetnénk sáfrányokat.

Minden sáfrányfaj védett?

Valójában nem. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája tartalmazza a védett sáfrányfajokat. A legtöbb sáfrányfaj nem szerepel ezen a listán, de kutatásommal megpróbálok néhányat a listára venni.

Melyik múzeum lesz a következő állomása a Synthesys-programon belül?

Valószínűleg a Párizsi Természettudományi Múzeum, ahol szintén nagyon érdekes és sok történelmi példány található. A másik célpont a skóciai Edinburgh lehet, ahol az 1960-as években könyv született Törökország flórájáról.

Mi a véleménye Budapestről?

Budapest számunkra kellemes meglepetés. Nem számítottunk rá, hogy ennyire szép a város, a tömegközlekedés pedig kitűnő, főleg a hajók miatt, melyről a Duna-part összes nevezetességét láthattuk. A leginkább lenyűgöző épület szerintem a Parlament, ami részemről biztosan bekerülne a modern világ hét csodája közé. Természetesen a gasztronómiát sem hagytuk ki, a gulyás nagyon finom volt, ízvilága különleges. Kellemes emlékekkel hagyjuk el Budapestet.

Visszatérnének?

Nagyszerű lenne, ha télen visszajöhetnénk és kipróbálhatnánk a fürdő kultúrát. Sajnos Törökországban a fürdőzés divatját múlt, ugyanakkor jó érzés látni, hogy itt még mindig virágzik.

 

Szerző: Döme Bernadett, Kucska Krisztián

Szerkesztő, fotós: Simó Szabolcs