Ha megnézzük a példányt, láthatjuk, hogy nem az „előírás szerint”, azaz gyökerestül gyűjtötte be. Xántus írásait lapozgatva arra is megtaláljuk a választ, hogy miért gyökér nélkül került számos növénye a gyűjteményekbe.
A kiváló amerikai botanikus nem csak meghatározta Xántus herbáriumi példányait, hanem a gyűjtött anyagban található új fajok leírását is elkészítette.
A fészekvirágzatúak családjába tartozó Ambrosia ambrosioides fajt, amely Észak-Amerika nagy területein elterjedt, a Kaliforniai-félsziget déli részén gyűjtötte Xántus János.
A pacsirtafüvek nemzetségébe tartozó Polygala xanti-t Xántus János gyűjtötte először a Kaliforniai-félsziget déli részén. A növényfaj endemikus a félszigeten, vagyis máshol nem él a világon.
A selyemmályvák nemzetségébe tartozó Abutilon xantii fajt a növény első gyűjtőjéről, Xántus Jánosról nevezték el. Később kiderült, hogy a korábban leírt kaliforniai selyemmályvával (Abutilon californicum) azonos, így a faj elfogadott tudományos neve ma már nem őrzi a híres magyar felfedező emlékét.
A toke gekkó a ma ismert gekkófélék második legnagyobb faja. Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben él. Jellegzetes, erőteljes hívóhangjáról kapta a hangutánzó toke nevet. Az éjszaka aktív állat hímjei agresszívan védik saját területüket, és bátran megtámadnak más állatokat is. Délkelet-Ázsiában a toke gekkó a jó szerencsét és a termékenységet szimbolizálja.
A Magyar Természettudományi Múzeum montírozott emlősei közül az egyik legkülönlegesebb a Xántus János által Jáva szigetén gyűjtött jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus). Ez a tiszteletet parancsoló méretű növényevő a Föld egyik legritkább emlőse.
