állat

Komodói varánusz

A komodói varánusz a legnagyobb ma élő gyík a Földön. A hímek testhossza a 3 métert is meghaladhatja, de a nőstények is megnőnek 2,5 méteresre. Kkizárólag az Indonéziához tartozó Kis-Szunda-szigetek némelyikén fordul elő (Komodo, Padar, Rintja, Gili Motang és Flores).

Sörényes juh, a Bárka ”kapuőre”

Különleges emlős üdvözli a látogatókat az állandó kiállítás bárkájának bejáratánál. Impozáns, sötét homokszínű szőrével, jellegzetes szakállával, sörényével ellenállhatatlan késztetést ébreszt a látogatókban, hogy megsimogassák.

A tyúkólak réme, a nyest

Az állandó kiállításunkban, a lila teremben és a Természetbúvár-teremben is találkozhatunk a nyest (Martes foina) egy-egy montírozott példányával. Tanulságos, néha mulatságos szembesülni a látogatók reakciójával, amikor észreveszik hazánk egyik legjellegzetesebb kisragadozóját: „Ő az? Az átkozott!”

Kázmér, a természetbúvár-terem „biztonsági őre”

Természetbúvár-terem legnépszerűbb lakója Kázmér, a barnamedve. A terem bejárata mellett két lábon állva magasodik a látogatók fölé. A preparátor, Sipos György olyan testtartásban alkotta meg ezt a dermoplasztikai remekművet, hogy akár egy – nem túl magas – felnőtt látogató is beállhat a medve két mellső mancsa közé.

Véznaujjúmaki az élet bárkájában

A kizárólag Madagaszkár szigetén élő véznaujjúmaki (Daubentonia madagascariensis), helyi nevén az aje-aje az egyik legkülönlegesebb főemlős.

Bogárfal a Bárkában

A Sokszínű ÉLET című kiállításában, a Bárkában bámulatos „bogárfal” szemlélteti a bogarak méretének, színeinek és alakjának elképesztő változatosságát.

Pepsis pulszkyi, a pókölődarázs

A képen látható példány annak a sorozatnak a része, melynek alapján Mocsáry Sándor (1841–1915), a múzeum Hártyásszárnyú gyűjteményének alapítója a fajt elnevezte 1885-ben. A faj tudományos nevében (Pepsis pulszkyi) Mocsáry a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Pulszky Ferenc (1814–1897) előtt tisztelgett.

Lábatlangyík állkapocstöredéke

Pseudopus pannonicus kihalt lábatlangyíkfajt Kormos Tivadar írta le 1911-ben Polgárdi felső-miocén (kb. 7–5 millió éves) lelőhelyéről. A nagyméretű gyík testhossza meghaladta az 1,5 métert. A leletek alapján az állat erdős, ligeterdős területen élhetett a kora pleisztocén végén.

Oldalak

Feliratkozás RSS - állat csatornájára