Csapody Vera már gimnazista korában rendszeresen rajzolt növényeket. Tanárként dolgozott, amikor egyik kollégája meghívta Jávorka Sándort, a Magyar Természettudományi Múzeum vezető botanikusát egy kiállítására és innentől munkájuk életük végéig összefonódott.
Csapody Vera nevéhez fűződik a Kárpát-medencében előforduló növényfajok többségének első tudományos és művészi igényeket egyaránt kielégítő ábrázolása. Tusrajzai először a Jávorka Sándor által írt, a Kárpát-medence flórájának határozójához készült Iconographia-ban ( Centralis) jelentek meg. Majd találkozhatunk velük a népszerűsítő Erdő-mező virágai című kiadványban. Az ő ábrái köszönnek vissza a 2000-ben megjelent, Simon Tibor által írt növényhatározóban (A magyarországi edényes flóra határozója) és számos hazai és környező országokban megjelent műben is.
Múzeumunk növényakvarell-gyűjteményének darabjai döntő részben Csapody Verától származnak: a mintegy 12500 példányos gyűjteményből 11500 példány Csapody Vera keze munkája. Színes Atlasz formájában – 180 táblán – ő készítette az ábraanyagot a Magyarország Kultúrflórája című sorozathoz. Akvarelljei szemet gyönyörködtetőek, magát mégsem tartotta művésznek, elmondása szerint „én mindig csak a természet másolója voltam, a művészeti alkotáshoz nem értettem”.
Bár Csapody Verát többnyire növényrajzolóként ismerik, növényábrázolásainak titka, hogy a megrajzolni, festeni kívánt növényeket jól ismerte. A vadon élő növényeket a természetben tanulmányozta és rajzolta, a Kultúrflóra elkészítéséhez maga gyűjtötte az élő növényanyagot. Botanikából doktori fokozatot szerzett, „Mediterrán elemek a magyar flórában” című disszertációjával.
Nevéhez fűződik az első és egyetlen hazai csíranövény-határozó (1968, Keimlingsbestimmungbuch der Dikotyledonen), mellyel 2200 növényfaj csíranövények alapján való azonosítását teszi lehetővé. A 12 éven át gyűjtött maganyag felhasználásával maga írta a kulcsokat, ő készítette a rajzokat és a csíranövényeket rajzolás után le is préselte, létrehozva hazánk első és egyetlen csíranövény-gyűjteményét, mely Múzeumunk Növénytárában található.
Priszter Szaniszlóval közösen írták meg az első latin-magyar növénynév-szótárat (Magyar növénynevek szótára) és mint kutató, foglalkozott a Pareng flórájával, a rizsföldek gyomnövényzetével és dísznövényekkel is. Ő mutatta ki elsőként hazánkból a cikkesbecő (Chorispora tenella), az iszapfüzény (Ammannia verticillata) és a sásbokor (Sisyrinchium bermudiana) nevű idegenhonos növényeket.
Élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól, 34 év tanárság után az iskolák államosítása során tanúsított magatartása miatt állásából elmozdították, rehabilitációja csak 10 évvel később, 1958-ben történt meg. Munkatársai, kortársai mind szeretettel és tisztelettel emlékeztek rá, életét példának tekintve; munkatársa és tisztelője Horvát Adolf Olivér szavaival: „páratlanul gazdag élet volt, alázatban, egyszerűségben, sohasem hivalkodva, mindig csak szolgálva. Úgy ment el, mint ahogy élt. Csendben, békésen, elégedetten, senkit sem terhelve.”
Írta: Barina Zoltán