Gerecsei őskrokodil


Fotó: MTI / Illyés Tibor

1996 nyarán egy különleges fosszília került elő a Gerecsében: fogak és csontok peregtek ki a Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő 180 millió éves, vörös gumós, mészkőrétegeiből. Az első leleteket újabbak követték, míg végül egy krokodil részleges csontváza rajzolódott ki a preparálási munkálatok után.
Az előzetes vizsgálatokat követően 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására. A megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélelemek alapján a közel 5 méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, melyek a krokodilok fejlődéstörténete során először alkalmazkodtak tengeri életmódhoz. A csontváz egyes elemein azonosított diagnosztikus jegyek alapján a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert formától, így a Magyarosuchus fitosi nevet kapta a magyar nép és a lelet megtalálója, Fitos Attila után. 

A gerecsei őskrokodil a Tethys-óceán egy olyan, nyílt vízi körülmények között lerakódott üledékes kőzetrétegéből került elő, melyből ritkaságszámba mennek a gerinces fosszíliák. Megőrződési körülményei mellett csontjai is sok érdekességet mutatnak. A gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt neurális tüskét visel, mely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett. Mindemellett azonban megőrizte erős, csontos elemekből álló, hasi és hát páncélzatát is.  Ezek a tulajdonságok összességében arra engednek következtetni, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement első tengeri életmódhoz való alkalmazkodás részleges volt: míg bizonyos testtájak (pl. megnyúlt koponya, farokúszó) már az úszó életmódhoz alakultak, más tulajdonságok (járásra alkalmas végtagok, masszív páncélzat) még szárazföldi őseikre emlékeztetnek.
A leletek tudományos publikálására a Peer J tudományos szaklapban került sor 2018. május 10-én.