kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

A szenderek családjába húsz magyarországi faj tartozik. Az erőteljes, áramvonalas testű, keskeny szárnyú lepkék gyorsan, cikázva repülnek, sőt több fajuk kolibriként képes egy helyben lebegni, vagy akár hátrafelé repülni. Viráglátogató fajaik táplálkozás közben nem szállnak le, hanem lebegve szívják hosszú pödörnyelvükkel a nektárt. Közülük nappal a kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum) láthatjuk a leggyakrabban, akár már most, kora tavasszal, napsütéses időben.

A szenderek között ez az egyetlen faj, amely lepke alakban képes hazánkban áttelelni; ilyenkor épületekbe vagy barlangokba húzódik (a fagyot nem bírja). Szárnyait a teste mellé zárja, csápjait pedig szárnyai alá rejti. Hazai áttelelése csak az utóbbi években vált általánossá, vélhetően a globális felmelegedés hatására. Elülső szárnya szürkésbarna, néhány keskeny, hullámos vonallal és egy apró fekete ponttal. Teste hasonló színű; potroha végén fekete és fehér foltok vannak.

A faj a potrohvég alakjáról kapta magyar nevét, amely a többi szenderrel ellentétben nem fokozatosan kihegyesedik, hanem lépcsőzetesen keskenyedik, felülről lapított, és vége lemetszett, két kis kiugró szőrpamaccsal. Ezzel az alakkal talán a lepkék jellegzetes körvonalait igyekszik elfedni, a mintázat pedig jól elrejti őt a sziklafalakon. A lapos potrohvég feltehetően segíti a kormányzást, a hirtelen irányváltásokat a levegőben.

Kacsafarkú szender preparált példánya (fotó: Gergely Péter)

Kora tavasszal főleg a gyümölcsfák virágait látogatja, később inkább mély torkú virágok előtt lebeg. A figyelmes szemlélő észreveheti, ahogy jellegzetes szájszervét, a pödörnyelvét  kinyújtja, és a virág kelyhébe mélyeszti. Virágos réteken, de kertekben, sőt akár nagyvárosokban is látható. A kerti virágok közül a floxot (Phlox spp.), a levendulát (Lavandula spp.), a loncot (Lonicera spp.), a nyáriorgonát (Buddleia spp.), a petúniát (Petunia spp.) és a szarkalábat (Consolida spp.) egyaránt kedveli. Két-három nemzedéke fejlődik nálunk, ráadásul a Földközi-tenger vidékéről folyamatosan érkeznek vándor példányok, így egész évben látható.

Hernyója vastag testű, húsos, és a fenekén hosszú nyúlvány van. A galajfélék leveleit eszi, gazdasági kárt nem okoz. 

Szöveg: Tóth Balázs