Halászsas (Pandion haliaetus)

Az erdei dioráma kis tavánál üldögél egy faágon az a madár, amelyik minden étkezéskor orosz rulettet játszik az életével. Tápláléka - ahogy a dioráma beállítása is mutatja – szinte kizárólag halakból áll. A tó felett keringve figyeli a vizet. Ha megpillantja a felszín közelébe kerülő halat, egy helyben „szitál”, majd szárnyait összekapja, karmait maga alatt kinyújtja, és lecsap.

Előfordul, hogy vadászat közben a víz alá merül, ahogy a hal hirtelen magával rántja, majd újra a felszínre bukkan, és a levegőbe emelkedik. Néha azonban nem sikerül a manőver, ugyanis a levegőből nem tudja megítélni, mekkora a hal, amibe a karmait mélyeszti. Ha nem tudja időben kihúzni a karmait, előfordul, hogy a hal a mélybe viszi, ahol ő maga pusztul el.

halászsas zsákmánnyal, az állandó kiállításban (fotó: Szabados Tamás)

Hazánkban nem költ, de rendszeres átvonuló március-áprilisban. Nyár végén, ősz elején is látható, rövid, füttyentő hangját is hallhatjuk. Fokozottan védett. Érdekes, hogy a németek a rétisast nevezik Seeadlernek, vagyis tavi sasnak, az angolok pedig a sea eagle alatt szintén a rétisast értik. A halászsas angol neve osprey.

halászsas zsákmánnyal, az állandó kiállításban (fotó: Szabados Tamás)

szerző: Lovranits Júlia