Március végéhez közeledve már nemcsak a lepke alakban telelő fajok egyedeit láthatjuk, de megjelennek azok is, amelyek bábállapotban töltötték a telet. Egyikük a fehérlepkék családjába tartozó hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines). Családjának talán legtarkább hazai képviselője, ugyanis a hím elülső szárnyának külső felét nagy narancsvörös "hajnalpírfolt" díszíti, és mindkét ivar hátulsó szárnyának fonákján részletgazdag hálózatos zöldes színű mintát láthatunk. Valóban feltűnő lepke, ám ha napfénymozaikos levélre, vagy sok kis fehér virágból álló virágzatra száll, akkor nehezen lehet észrevenni, ugyanis szárnyait összezárja, az elülső szárnyakat a hátulsók közé húzza úgy, hogy még a hím narancsvörös foltja is eltűnik; csak a zöldes márványminta marad.
Hajnalpírlepke (fotó: Lovranits Júlia)
Erdőszéleken, ligetes erdőkben országszerte elterjedt, ilyen élőhelyek közelében a kertekben is felbukkan. A hímek sokat és gyorsan repülnek, narancsfoltjuk már messziről feltűnő, ezeket semmi mással nem lehet összetéveszteni, még röptükben sem. A nőstények viszont, melyekről hiányzik a hím hajnalpírfoltja, de többi mintájuk ugyanolyan, lassan és csak keveset repülnek, inkább leveleken sütkéreznek. A nőstény első látásra összetéveszthető a rezedalepkével (Pontia daplidice), de annak az elülső szárnya szélesebb, fonákján zöld folt van, és a hátulsó szárny fonákjának zöld mintája vastagabb elemekből áll, nem olyan aprólékos, mint a hajnalpírlepkéé.
Kifejezetten tavaszi lepke: egyetlen nemzedéke március végétől júniusig repül. Európában és a mérsékelt övi Ázsiában honos, egészen Japánig. Hernyója keresztesvirágú növényeken táplálkozik, leggyakrabban a kakukktormán és a kányazsomboron.
Szöveg: Tóth Balázs