Nyitvatermők gyűjteménye

A nyitvatermő-gyűjtemény – Herbarium Gymnospermarum – a világgyűjtemény (Herbarium Generale) része. Gyors növekedése Debreczy Zsolt, a Herbarium Generale korábbi gyűjteményvezetője és munkatársai által végrehajtott “dendrológiai dokumentációs projekt” révén indult meg. Célként jelölték meg, hogy a mérsékelt övi dendroflóra minél teljesebb gyűjteménye jöhessen létre a múzeumban. Ennek érdekében indult meg az eredeti termőhelyi és művelésben lévő fák és cserjék rendszeres dokumentálása – herbáriumi minták gyűjtése, rajzi és fotóillusztrációk készítése – előbb Magyarországon és Közép-Európában, majd távoli vidékeken is. Debreczy Zsolt Csapody Verával az 1970-es években kezdte a Dendrológiai Atlasz rajzainak készítését, ami már jelentős dendrológiai gyűjteménygyarapodást indított. A 70-es évek második felétől a fenyőfélék és termőhelyük átfogó dokumentálása lett a fő téma, de ezzel párhuzamosan a zárvatermő fák és cserjék általános gyűjtése, rögzítése is folyt és folyik jelenleg is.

A nyitvatermők korai gyűjteménye számos értékes eredeti mintát tartalmaz Haynald Lajos bíboros (1816–1891) vásárlásai, majd más, szintén történeti értékű anyagok révén (C. G. Pringle, J. F. Rock, E. H. Wilson). Utóbbiak gyűjtéseiből Kína, Közép- és Kelet-Ázsia, Japán, Dél- és Észak-Amerika területén élő fajok lapjai kerülhettek a herbáriumba. Jeles magyar gyűjtőktől származó minták is gazdagították a gyűjteményt (említendő például Simonkai Lajos, Jávorka Sándor, Csapody Vera, Papp József, Pénzes Antal), valamint Borhidi Attila, Debreczy Zsolt, Jankó Béla, Pócs Tamás, és mások expedíciós munkáját jelzik a Kuba, Észak-Amerika, Afrika, Belső-Ázsia területéről származó nyitvatermőminták.

1975-ben indult a fenyőfélék dokumentációjának új hulláma, ebben a fajok változékonyságának teljes körű rögzítése. Ez kezdetben mennyiségi, később, az eredeti termőhelyi expedíciók révén egyre inkább minőségi gyarapodást hozott a gyűjteményrészben. Fontos cél, hogy a fajok variabilitása a termőhelyi és művelésben lévő példányok megfigyelése révén is világosan kirajzolódjon, és olyan háttéranyag legyen jelen, ami nemcsak a jelen, de a jövőbeni kutatáshoz is biztos alapot nyújt.

A Dendrológiai Atlasz munkacsoportjának 1983-as amerikai gyűjtőútja döntő volt a további támogatások biztosítása szempontjából. Az Arnold Arborétumban végzett munka tette lehetővé a csoport meghívását a Harvard Egyetemre, mely négyéves expedíciós időszakot ölelt fel. Erre az időre esik a Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézettel (I.D.R.I. Inc.) és az Earthwatch szervezettel való kapcsolat felvétele, és egy intenzív expedíciós korszak indulása. Az 1990 és 1998 közötti expedíciók során több ezer, részben típuslelőhelyi nyitvatermőmintát gyűjthettünk Mexikóban, Guatemalában, Kínában, Chilében, Tajvanon, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában. Ezt követően újabb kutatóutakra kerülhetett sor a himalájai régióban: India (benne Himácsal Prades és Sikkim) és Nepál területén, Indokínában, Észak-Afrikában, a Bahamákon és más régiókban.  

A dendrológiai munkacsoport mexikói expedícióinak egyik eredménye 10 új fenyőtaxon felfedezése volt (leírásuk éve 1995), melyek típusmintái – 50 típuslap részeként – itt, a Növénytárban találhatók. A hivatalosan típusnak nem minősülő, de igen értékes “topotípus” jellegű gyűjteményi darabok száma is több száz. A 23 ezernyi nyitvatermőlap egyik szegmense a 3000-et kitevő fenyőfajta (cultivar) gyűjtemény.