Bartucz Lajos

Bartucz LajosBartucz Lajos (1885. ápr. 1. Szegvár – 1966. jún. 4. Bpest): antropológus, múz.-i őr, egy.-i magántanár. – A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karának hallgatója (1904-től); uott szerzett bölcsészdoktori címet antropológia főtárgyból, állattan és geológia melléktárgyakból (1909); majd egy.-i magántanári képesítést (1914); a biológiai tudomány doktora (1952. júl. 14.).

A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Embertani Int.-ben Török Aurél prof. mellett mb. tanársegéd (1905); később tanársegéd (1906). Török Aurél betegsége idején, majd 1912-ben bekövetkezett halála után ~ gondoskodott az intézet kutató- és oktatómunkájának folytonosságáról (1912). Az intézet adjunktusa, később magántanára (emberméréstanból) (1914). A Lenhossék Mihály vezette tanszéken ~ tartotta az antropológiai előadásokat (1917–1920). Az I. vh. után megbízatást kapott az Antropológiai Múz. megszervezésére és előadásokat tartott a „Marx és Engels Munkásegy.”-en. A Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt (1920 szept.-ében) megfosztották egyetemi adjunktusi állásától, és négy éven keresztül csak részben tudta tud. tevékenységét folytatni.

A M. Nemzeti Múz. Néprajzi Oszt.-án Jankó János örökébe lépve Jankó János közép-ob-vidéki expedíciójából származó koponyagyűjt. rendezésével bízták meg (1921-től). A M. Nemzeti Múz. Néprajzi Oszt.-a (1926-tól Néprajzi Tára) szakdíjnoka (a tud.-os segédszemélyzet tagja) (1924. február 16.-tól), múz.-i őre (1926 jún.-tól), a Néprajzi Múz. (1938-tól Néprajzi Múz. Orsz. M. Tört. Múz. Néprajzi Tára) ig.-ja (1935-1940).

Az ország különböző vidékein részleges embertani vizsgálatokat végez. Folytatja a régészek által feltárt leletek gyűjtését. Kecskeméten a Néprajzi–Régészeti–Nyelvészeti Vándorgyűlésen a régészet és az antropológia közötti együttműködés fontosságáról tartott előadása nyomán kezdték a vidéki múz.-ok rendszeresen rendelkezésére bocsátani a leleteket (1927). Rövid idő alatt európai gyűjt.-t hozott létre.

Tíz év alatt 3000 hiteles koponyával és 2000 csontvázzal gyarapodott a Néprajzi Múz. embertani kollekciója, amely alapja lett a későbbi M. Természettud.-i Múz. Embertani Tára gyűjt.-ének. Megkezdte a történeti embertani leletek rendszeres feldolgozását és publikálását. Bécsben megrendezte az első nemzetk. rasszantropológiai kiáll.-t (Magyaro. rassztörténete és a magyarság antropológiai összetétele) (1936). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Embertani Int. mb. előadója (1932/1933-as tanévtől az 1938/1939-es tanévvel bezárólag).

Átvette és továbbfejlesztette Török Aurél antropológiai gyűjt.-ét. Uezen egy. Magyarságtudományi Intézetében sok fiatal kutató számára teremtett anyagi feltételt a módszeres antropológiai, néprajzi, nyelvészeti kutatásokhoz (a harmincas évek végén).

A szegedi (Horthy Miklós) Tudományegy. Embertani Tanszékének tanszékvez.-je egy.-i ny. r. tanári minőségben (1940. okt. 19.-től 1959). A szegedi Tudományegy. Matematikai és Természettudományi Karának dékánja (1943/1944, 1944/1945, 1945/1946). Közben a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy.-en is ellátta az oktatási feladatokat (1949–1959). Az Embertani tanszék tanszékvezető prof.-a (1959. febr.-tól), ezzel egyidejűleg szegedi megbizatása megszűnt.

Kezdeti módszertani érdeklődése az I. vh.-t megelőzően a magyarság kutatása felé fordult, annak megalapozását, kifejlesztését és felvirágozatását tekintette hivatásának. Észak-Magyaro.-on a matyók, a palócok között, Erdélyben a székelyek, Dél-Magyaro.-on Arad, Csongrád, Békés m., az Alföldön a Jászság és a Kunság, a Dunántúlon a Balatonfelvidék, Fejér m., Göcsej és Hetés népességének antropológiai vizsgálatát végezte (1908-tól). Az Arad m. népének antropológiai monográfiája az első ilyen jellegű munka volt hazánkban (1912).

Kutatásait először a „A magyar ember. A magyarság antropológiája” c. könyvében foglalta össze (1938). Uebben az évben jelent meg monográfiája az észak-magyaro.-i Subalyuk-barlangi neandervölgyi leletek vizsgálatának eredményeiről (1938). "Fajkérdés, fajkutatás" c. könyve nemcsak módszertani kérdéseket tartalmazott, hanem érintette az antropológia minden területét, az ember eredetéről és az egész emberiség rasszbeli tagolódásáról is képet adott (1940).

A rasszista befolyás időszakában is objektív, természettud.-os szemléletével tűnt ki. Magyaro.-on elsőként vizsgálta a különböző környezetben élő gyermekek testi fejlődését. 70.000 katona termetadatát gyűjt. ki a sorozási lajstromokból, és dolgozta fel.

Külön említést érdemelnek történelmi jelentőségű exhumálásai és személyazonosításai. ~ végezte a magyar jakobinusok (1914, 1953), az Apafiak (1927), Katona József (1930), II. Rákóczi Ferenc (1935) és Semmelweis Ignác (1963) csontvázának antropológiai vizsgálatát. ~ életének utolsó másfél évtizedeit a történeti antropológiai és paleopatológiai érdeklődés jellemezte. Ekkor készítette el paleopatológiai monográfiáját, amelynek megjelenését már nem érhette meg.

Négy könyve, több mint 250 tud. és ismeretterjesztő munkája jelent meg, ebből 60 idegen nyelven. ~ sokat tett azért is, hogy az antropológia érdekességeit, új eredményeit a nagyközönséggel is megismertesse. Nagyon sok napilapban jelent meg tudósítás a hazai embertan eseményeiről. Igyekezett rádöbbenteni a közvéleményt arra, hogy a magyar antropológia milyen nehéz helyzetben van, amit például a Néprajzi Múz. költöztetésével kapcsolatos és napilapokban megjelent tudósítások is bizonyítanak (1925).

Az Embertani Szakoszt. megalapítója az egy.-i hallgatók Természetrajzi Szöv.-ében (harmadévesen, 1907); az Orsz. Régészeti és Embertani Társ.-on belül (1914); majd a M. Gyermektanulmányi Társ. keretében. A M. Biológiai Egyesület (ma Társ.) Embertani Szakoszt.-a megalapítója (1952. márc. 29.), haláláig elnöke. A szegedi egy. tanácsa megbízása alapján (1942. jan.) az Alföldi Tud.-os Intézet megszervezője, annak első ig.-ja (1940). A Műeml. Orsz. Biz.-nak tagja, a M. Néprajzi Társ. főtitkára, majd ügyvezető elnöke. Az MTA Antropológiai Témabiz.-ának (1962-től Antropológiai Biz.) tagja (1958-1962, 1962-1965).

Az Antropológiai Füzetek c. folyóirat (újra)indítója és szerk.-je (1923), a folyóirat négy kötetét jelentette meg (1923, 1926, 1928, 1939). A Néprajzi Múz. Értesítőjének (1935-1940) szerk.-je; az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyvének szerk.-je (1944-1949). A Biológiai Közlemények Pars Anthropologica (1957-től Anthropologiai Közlemények) szerk.biz. tagja (1956-1965).

A Munka Érdemrend arany fokozatának kitüntetettje (1964). A M. Biológiai Társ. tiszteleti tagja (1966); több nemzetk. társ. tagja. ~ emlékére az bp.-i Eötvös Loránd és a szegedi József Attila Tudományegy.-ek Embertani Tanszékein, valamint szülőfalujában Szegváron az általános iskolában emléktáblát avattak (1985); a szegedi József Attila Tudományegy. B. L. emlékplakettet alapított (1987).

F. m.: Arad megye népének anthropológiai vázlata (In: Jancsó Benedek, Somogyi Gyula (szerk.): Arad vármegye és Arad szab. Kir. Város monographiája, 3. Arad, 1912: 104–252.); Embertan és régészet (Természettudományi Közlöny, 45, 1914, 125–126.); A Büdöspest barlangban talált neolithkori csontváz (1–2. rész) (Barlangkutatás, 4, 1916, 109–136, 167–185.); Über die Anthropologie der Ungaren aus der Umgebung des Balaton–Sees (Budapest, 1923); A kiszombori temető gepida koponyái (Dolgozatok a Szegedi Egyetemi Archeologiai Intézetből, 12, 1936, 178–203.); A magyar ember. A magyarság antropológiája. (Magyar föld ? Magyar faj, 4., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bpest, 1938); A Mussolini–barlang ősembere (In: B. L., Dancza, J., Hollendonner, F., Kadic, O., Mottl, M., Pataki, V., Pálosi, E., Szabó, J. & Vendl, A. (1938): A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia. Geologica hungarica, Ser. Paleontologica, 14, 1938, 49–99.); Adatok a magyarországi avarok ethnikai és demographiai jelentőségéhez (Acta Anthropologica, 1, 1950, 1-27.); Adatok a koponyalékelés (trepanáció) és a bregmasebek kapcsolatának problémájához a magyarországi népvándorláskori koponyák alapján (Szegedi Tudományegyetem Biológiai Intézetének Évkönyve, 1, 1950, 389-435.); Fajkérdés, fajkutatás (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1940); Embertan IV. éves biológia–kémia szakos hallgatók részére (Eötvös Loránd Tudományegyetem Élet- és Földtudományi Kar jegyzete. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Bpest, 1954); Emberszármazástan IV. éves biológia–kémia szakos hallgatók részére (Eötvös Loránd Tudományegyetem Élet- és Földtudományi Kar jegyzete. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Bpest, 1954); Embertan és emberszármazástan (Bpest, 1962); Világnézeti viták és egyéb tényezők a budapesti embertani tanszék felállításának hátterében 85 év előtt (Anthropologiai Közlemények, 8, 1964, 51–68.), A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek. Palaeopathologia, 3 (Országos Orvostörténeti Könyvtár kiadványa, Medicina, Bpest, 1966);

Irod.: Nemeskéri János: B. L. munkásságának méltatása (Anthropologiai Közlemények, 9, 1965, 7–10.); Thoma Andor: B. L. ősemberkutatói munkássága (Anthropologiai Közlemények, 9, 1965, 15.); Fehér Miklós: B. L. és az ethnikai embertani kutatások (Anthropologiai Közlemények, 9, 1965, 17–19.); Nemeskéri János: B. L. 1885–1966 (Anthropologiai Közlemények, 10, 1966, 3–5.); Eiben Ottó: Prof. B. 80 Jahre alt. Seine Leben und seine Taitigkeit (Anthropologie, 3, 1965, 40–47.); Farkas Gyula: In memoriam Prof. Dr. L. B. (Acta Biologica Szegediensis, 12, 1966, 1–2, 3–16.); Nemeskéri János: B. L. 1885–1966 (Anthropologiai Közlemények, 10, 1966, 3–5.); Eiben Ottó: L. B. (1885–1996) (Anthropologie, 4, 1966, 94–95.); Thoma Andor: Nécrologie. – B. L. (L’Anthropologie, 70, 1966, 594–595.); Eiben Ottó: In memoriam. L. B., 1885–1996 (Anthropologischer Anzeiger, 30, 1967, 34–35.); Fehér Miklós: Emlékezés B. L.-ra (Anthropologiai Közlemények, 11, 1967, 103–108.); Farkas Gyula: L. B., the Outstanding Personality of Hungarian Anthropology (Commemoration on the Centenary of his Birth) (Acta Biologica Szegediensis, 31, 1985, 3–8.); Eiben Ottó: Emlékezés B. L. antropológus professzor budapesti működésére születésének 100. évfordulóján (Anthropologiai Közlemények, 29, 1985, 5–7.); Eiben Ottó: History of Human Biology in Hungary (Occasional Papers, 2/4, 1988, 1-73.); Farkas Gyula: A magyar antropológia története a kezdettől 1945-ig (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987/1, 1988, 81–118.); Farkas Gyula – Dezső Gyula: A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig (Szeged, 1994, Jatepress); Eiben Ottó: Az Antropológiai Bizottság fél évszázada (Anthropologiai Közlemények, 40, 1999, 135-145.); Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Néprajzi Múz., 2000, Bpest); – Bibl.: B. L.: A magyar anthropologia irodalma (Anthropologiai Füzetek, 1939, 4, 1939, 1-20.); Allodiatoris Irma: A Kárpát–medence antropológiai bibliográfiája, Budapest, 1958); Eiben Ottó: B. L. professzor szakirodalmi munkásságának jegyzéke (Anthropologiai Közlemények, 9, 1965, 21–27.); Farkas Gyula: Az antropológia tárgykörébe tartozó, vagy azt érintő hazai irodalom bibliográfiája. (1965) (Anthropologiai Közlemények, 1966, 145–148.); Klukovitsné Paróczy Katalin, Rácz Béláné (Farkas Gyula anyaggyűjtésének felhasználásával): Bartucz Lajos szakirodalmi munkássága. Bibliográfia (Acta Universitatis Szegediensis, Acta Bibliothecaria, 9, 1991, 3–47.).

Pap Ildikó

(Pap Ildikó – Szemkeő Endre: Bartucz Lajos. – In: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest : Pulszky Társ. – Tarsoly K. p. 67–69.)