Szipókás rovarok gyűjteménye

A Hemiptera gyűjtemény megalapítója Horváth Géza volt, aki a XIX. század végén több mint 12 ezer szipókás rovarból álló saját gyűjteményét a Múzeumnak ajándékozta. Az Állattár igazgatójaként további gyűjtések és cserék révén, valamint a határozásért kapott példányokkal az egész Földet jól reprezentáló gyűjteményt hozott létre a XX. század első harmadára. Az anyag részben kortársai (pl. Bíró Lajos, Kittenberger Kálmán, Xántus János) és mások gyűjtései révén kibővült, majd a folyamatos feldolgozás során jelentős mennyiségű típuspéldánnyal gyarapodott. Az 1960-as évektől napjainkig a gyűjtemény tovább gazdagodott elsősorban Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából és Ausztráliából származó állatokkal.
A gyűjtemény három részre tagolódik: a kárpát-medencei, a palearktikus és az egzóta gyűjteményekre. A legjobban képviselt Európán kívüli területek Afrika, Dél-Amerika, Mongólia, Korea, Vietnam, Kína, Pápua Új-Guinea és Ausztrália. A példányok mintegy 60 százaléka faji szintig meghatározott.

A gyűjtemény meghatározó vezetői és munkatársai

Munkatársak
Gyűjteményvezető: Rédei Dávid
Kurátor: Tóth Mária
Önkéntesek: Orosz András, Vásárhelyi Tamás

Darabszám, típusanyag (közelítő adatok)
Teljes példányszám: 700.000 tűzött száraz példány; 5.000 mikroszkópi preparátum; 1.000 alkoholos fiola.
Fajok száma: 15.000
Típusok száma: 3.000
Könyvtári állomány: 900 szakkönyv és több ezer tudományos cikk különlenyomata, melyek az első szerző neve és időrend szerint vannak csoportosítva.

Nevezetes gyűjteményrészek

Lichtenstein-gyűjtemény

A történelmi szempontból is jelentős, a mai napig meghatározó tudományos értékű levéltetűkollekciót a XIX. század utolsó negyedében hozta létre Jules Lichtenstein francia kutató. Közel 3000 meghatározott példányból áll, a hozzá csatolt naplóban a befogásra, a tápnövényre és az élőhelyre vonatkozó megjegyzésekkel. A példányokat a gyűjtő vékony, az üveghez hasonló csillámlapok („máriaüveg”) közé rögzítette.  
A gyűjtemény Horváth Géza idején került a múzeumba, sértetlenül átvészelt két világháborút, és az 1956-os múzeumi tűzvészt követően is jól kutatható állapotban maradt. Az anyag felét az 1960-as évek elején egy francia kutató szakmai felülvizsgálatra kölcsön kérte. A kutató meghalt, a gyűjteményről pedig semmiféle hír nem érkezett. Csak 2012-ben, több évtizedes távollét és hosszadalmas levelezés után került vissza a múzeumba – jó állapotban, hiánytalanul.

A Horváth-féle egysoros gyűjtemény

Horváth Géza a Kárpát-medence (pontosabban a történelmi Magyarország területe) szipókásfajainak 80–90 százalékát mutatta ki és helyezte el a gyűjteményben. A fajok azonosításának megkönnyítésére létrehozta az ún. egysoros gyűjteményt. Az összes fajból néhány példányból álló rövid sorozatokat helyezett a tárolódobozokba, rendszertani csoportosításban, így az egymással rokonságban álló fajok könnyen összehasonlíthatók egymással.

Liszteskegyűjtemény

Visnya Aladár (1878–1959) „Vas megye utolsó polihisztora” volt. A szipókás rovarokon belül a liszteskék (Aleyrodina) érdekelték a legjobban, műveiben összefoglalta a csoporttal kapcsolatos akkori ismereteket. A múzeumnak adományozott hazai liszteskegyűjteményét kis dobozokban tárolta. A gyűjtemény még teljes feldolgozásra vár.

Hozzáférés
A Hemiptera gyűjtemény nyilvántartásba szekrénykataszteri rendszerű . A keresést elsődlegesen a cédulakatalógus és a szekrénykataszteri lista segíti.
A gyűjteményről teljes adatbázis nem áll rendelkezésre, egyes családokról helyszínen használható adatbázisok készültek.

A gyűjtemény a kurátorral való előzetes egyeztetés alapján kis létszámban (max. 5–10 fő) látogatható.

A gyűjteményi anyag nagy része kölcsönözhető. A példányok kölcsönvételére irányuló kéréseket a gyűjteményvezetőhöz kell címezni: toth-rm@zoo.nhmus.hu A kölcsönzési idő típusok esetében 3-6 hónap, egyéb anyagok esetében maximum 12 hónap. [link]

Helyszíni kutatásokra engedélyt [link] legalább három munkanappal a tervezett látogatás előtt kell kérni.