A Puhatestűek gyűjteményének története

Az önálló Mollusca-gyűjteményt többek között József főherceg, Korniss Emil, Frivaldszky Imre, Hazay Gyula és Brancsik Károly adományai, illetve részben vagy egészében megvásárolt gyűjteményei alapozták meg. Első vezetője Soós Lajos volt, aki 1903-tól 1935-ig, illetve nyugdíjasként 1964-ig dolgozott a múzeumban. Soós keze alatt olyan kiemelkedő malakológusok tevékenykedtek, mint Wagner János (1927–29, majd 1933–48), Rotarides Mihály (1935–50) és Vágvölgyi József (1952–56). 
A Puhatestűek gyűjteménye a II. világháború előtt világviszonylatban is jelentős balkáni és Kárpát-medencei anyagot őrzött, amely 1956-ban szinte a teljesen megsemmisült. A pusztulást csak néhány – éppen kikölcsönzött – tétel vészelte át, valamint a Jókai Mórtól származó óriáskagyló (Tridacna gigas), amely akkoriban az igazgatói iroda dísze volt, és amely jelenleg a kiállításban tekinthető meg. 
Az 1956-os pusztulás utáni újjáépítés Agócsy Pál (1957–75), majd őt követően Pintér László (1975–98) gyűjteményvezetők, Szigethy Anna (1970–86), Fürjes Imre (1980–87) és Kiss Éva (1978–79) preparátorok, valamint Drimmer László (1992–2003) önkéntes munkatárs nevéhez fűződik.
A külföldi anyag nagy része gyűjtőutak, kisebb része adományok és cserék révén gyarapodott. Mára már nemzetközi viszonylatban is jelentős anyag gyűlt össze a Balkán-félszigetről (Albániából, Görögországból, Bulgáriából, Horvátországból, Montenegróból), Krétáról, Erdélyből és Szicíliából.