Hundead Quit szabadulószoba


A 18. században még gyermekcipőben járt az orvostudomány. A halál diagnózisa – műszerek híján – sokszor pontatlan volt. Előfordult, hogy halottnak vélt, ám élő embereket temettek el. Néhány szerencsés megmenekülést leszámítva borzalmas halál várt a szűk koporsóban magukhoz tértekre. A játék is egy ilyen, valóban megtörtént – és szomorúan végződött – váci eseten alapul.


Nektek most lehetőségetek nyílik arra, hogy visszautazzatok az időben, és kiszabadítsátok a tetszhalottat!

Egy ódon családi kripta vár rátok, valódi emberi maradványokkal, és ha megfejtitek az évszázados rejtélyeket, és meglelitek a kulcsot, akkor még időben megmenthetitek a magához tért tetszhalottat a szörnyű kínhaláltól…

Az előzményekről:
A 18. században még gyermekcipőben járt az orvostudomány. A halál diagnózisa – műszerek híján – sokszor pontatlan volt. Előfordult, hogy halálnak véltek bizonyos kómás állapotokat. A halál beállta utáni gyors temetés szokása tovább segítette, hogy halottnak vélt embereket temettek el. Néhány szerencsés megmenekülést leszámítva, borzalmas halált haltak a szűk koporsóban magukhoz tértek.

A világ minden pontján fennmaradtak olyan intézkedések emlékei, nyomai, amelyekkel az élve eltemetetteken próbáltak segíteni. Dél-Amerikában zsineget vezettek a sírba, amelyet haranghoz kötöttek, vagy a halott kezébe csengettyűt tettek, hogy a magához térő tetszhalott jelezni tudjon. Más helyen különböző erős, fájdalmas fizikai hatásokkal ingerelték a holtat, hogy ha tetszhalott, magához térjen.

Az emberek rettegtek attól, hogy esetleg élve temetik el őket. Volt, aki a végrendeletében kérte, hogy halála után szúrják át a szívét. Igaz, ha tetszhalott lett volna, akkor ezzel megölik, de inkább a biztos halált választotta, minthogy esetleg egy koporsóban, mélyen a föld alatt eltemetve ébredjen fel…

Az 1700-as években borzalmas eset történt Vácott, amiről egy fennmaradt írásos dokumentum tudósít. Egy halottnak vélt váci lakos a kriptába való eltemetésének éjszakáján magához tért. Kimászott a koporsóból, és kétségbeesetten dörömbölt a zárt kriptaajtón. A feljegyzés szerint többen hallották a dörömbölést, valamint a kriptából kiszűrődő sírást és könyörgést, de azt az ördög gonosz tevékenységének vélték, így senki nem ment le a sírkamrába. A zajok lassan elhaltak, abbamaradtak… Pár hónap múlva, a következő temetés alkalmával a kriptaajtót kinyitva a bejárat mellett megtalálták a szerencsétlen, élve eltemetett embert holtan, „összverágott kezekkel, összveaszva”.

Időpontfoglalásért kattints a gombra!