Április végén nyílik a galagonya, és terített asztalt kínál a talajból végre előbújó, áttelelt bogarak és más rovarok seregének. A teljes pompájukban lévő és a lehető legtöbb nektárt kínáló virágok egyik legfeltűnőbb látogatója az aranyos virágbogár (Cetonia aurata). Aki mostanában a hegy- és dombvidékeken kirándul, biztosan találkozik vele, bár a legkitartóbb egyedeket akár ősszel is megpillanthatjuk.
A frissen előbújt aranyos virágbogarat finom, ritkás szőrzet borítja, de ez nagyon hamar lekopik róla. Bogarunk ugyanis csak verőfényes időben aktív; éjszakára és borús időben beássa magát a talajba, közben pedig ledörzsölődik róla a szőrruhája.
Aranyos virágbogár virágzó galagonyán (fotó: Szendrey Iringó)
A virágokon táplálkozó és párt kereső bogarak nagyon mozgékonyak. Fel-alá mászkálnak, és gyakran fel is röppennek. Méretükhöz képest nagyon gyorsan szárnyra kapnak. Ugyanis – a legtöbb bogártól eltérően – nem kell azzal bajlódniuk, hogy szétnyissák a szárnyfedőiket, hanem a szárnyukat a szárnyfedőik oldalsó kivágásán kinyújtva azonnal elrepülnek. Ha igazán meleg van, a megfogott bogarat feldobhatjuk a levegőbe; nem is esik le, hanem azonnal folytatja útját a magasban.
Aranyos virágbogarak babérmeggyen. A bábból frissen kikelt bogarak hátoldalát – egy ideig – finom szőrzet borítja (fotó: Szendrey Iringó)
Az aranyos virágbogár lárvái korhadó anyagokban (elhalt fákban, hangyabolyokban, gyökerek közt) fejlődnek. Néha nagy mennyiségben találhatók a kerti komposztban; egyes kertészek ajánlják is, hogy telepítsük be őket, mert hatékonyan segítik a darabos törmelék aprózódását és a komposzt gyorsabb érését.
Szöveg: Merkl Ottó